Íme egy kis ízelitő a készülő könyvemból a Fehér Tulipánból

Csak álltam és néztem a fölém tornyosuló alakot. Sötét volt és hideg, csontig hatoló. A leheletem látszott a jeges levegőben. Nagy fekete szemek néztek rám kíváncsian. Talán nem értették, hogy mit keres egy két és fél éves kislány a helyi katonaság kapuja előtt. Aztán bevittek egy szobába és kezembe nyomtak egy pohár meleg teát. Három napig voltam abban a szobában. Aztán, mint később megtudtam elintézték, hogy az ottani katonák neveljenek fel. Amit aztán, bár kissé sajátosan, de meg is tettek. Az alapiskolába járattak és közben megkaptam a minden katonának járó kiképzést. Gyorsan haladtam, mivel kislány szemmel nagyon érdekesnek találtam a játszunk háborúsat a bácsikkal nevű játékot. Amíg az alapiskolában is jól teljesítettem addig, amit kértem azt meg is kaptam. Szóval tanultam, mint az állat. Mire elvégeztem a kötelező kilenc évet már nem csak az alapműveltség terén jeleskedtem, hanem tökéletes katonává neveltek. A gimnázium első évében megkaptam a legfiatalabb női katona címet a srácoktól.

- Alexandra Sallói! Figyelsz te rám egyáltalán. – hopp ez nekem szólt.

- Igen tanárnő. – feleltem

- Akkor ismételd meg mit mondtam az előbb!

Fújtam egyet. Szuper! Nem tudom, hogy hol tartott. Igazából azt se tudom, hogy milyen óránk van egyáltalán.  Gyorsan ránéztem a táblára hátha szerencsém lesz. Garai Gábor Bizalom állt a táblán. Szóval irodalmunk van, és ami még jobb ismerem ezt a verset. Mivel régebben megtetszett nekem egyszerűen megjegyeztem fejből. Megköszörültem a torkom és belekezdtem valahol a közepén: 
                                  Egy besurrant csaló tiszteletére
                                  nem állítok őrséget tíz igaznak!
                                  Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
                                  megtisztálkodva ma betérhet újból;
                                  ki kétélű késsel jött ide ma,
                                  köszönthet holnap tiszta öleléssel!
                                 
                                  Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
                                  Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
                                  kegyelmet a hazugnak,
                                  nem tudok
                                  mentséget a könnyes képmutatásra,
                                  s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
                                  akár a nyers önzés orvtámadását.